Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Vadlovak

2011.02.01

Kinn ülök a préri puszta füvén,
Csend van! Végtelenül nagy csend!
Nem mozdul semmi!

Lefekszem a fűbe és hallgatom a
természet zenéjét! Nincs se légy,
semmilyen élőlény!

De... Egyszercsak megmozdul a föld:
Megindul a folyó, élni kezd
a természet!

Ezernyi apró pata halad el!
Ezernyi apró jel, mely szabadon
vágtat el!

Elől a vezérmén! Hűséges
Kedvese követi a végén!
Köztük ezernyi lény!

A mén visszanéz, belenéz szemembe.
Szeme azt mondja szememnek:
Gyere! Gyere!

Szemem mondja: Szívesen mennék!
Oh, oly kedves szemek, hívásotoknak
örömmel engedek!

Együtt vágtatunk tovább!
A végtelen rónákon át, mi:
Szabad Vadlovak!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.