Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Óda a holdról

2012.06.09
Fenn az égen csillagok,
Rám a sárga hold ragyog.
Teli van a pocakja,
Kilátszik a kobakja.
 
Három foltja sötétlik,
Szeme, szája tömör 'lik'.
Nincsen karja, se lába,
Csak nagy kerek ábrája.
 
Arca színe mint a viasz,
Álmatlan éjszakán Ő a vigasz.
Ha vörös fényben izzik,
A vérfarkas is vadászik.
 
Titokzatos, mint a jövő,
Apályt-dagályt is hoz elő.
Fogyás után elég kicsi,
Olyan mint egy nyeszlett kifli.
 
De később majd megint megnő,
Izzásában is Nagymenő.
Néha eltűnik teljesen,
Újholdkor nem látsz semmit sem.
 
A Hold folyton változik,
Percenként másról álmodik.
Havonta megnő és eltűnik, 
Aztán újra feltűnik.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.