Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Óda a holdhoz

2012.06.09
Este van, este van, ki-ki nyugalomba,
Fölvillan az égen a föld egyetlen Holdja.
Teli van a hasa, combja, karja,
De nem látszik más, csak nagy kerek arca.
 
Ó ha farkas volnék, úgy teliholdas éjszakákon,
Énekelnék hozzád késő éjféli órákon!
Néznék a messzeségbe, ahol Te ragyogsz,
Akkor vagyok boldog, ha rámmosolyogsz!
 
Ha arcod vöröslik, mintha mérges lennél,
Vérfarkasok hada kiáltja: friss vér!
Egy hónapban eltűnsz teljesen,
Egy másikban pedig kiteljesedel.
 
Percenként átváltod alakod,
Felhők közt bújkálsz, ha akarod.
Végül megmutatod teljes pocakod,
Nem szégyelled az alakod.
 
Izzol sárgán, mint a viasz,
A hideg ellen ez kevés vigasz!
De szépséged mégis kárpótol,
S te is erről álmodozol.
 
Zárom végül a soraimat,
Többet írni már nem szabad!
Magasztalni már nem lehet,
Nincs rá több szó, elhiheted!
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.