Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Magány

2011.02.01

Egy utolsó szó, csak ennyi,
Egy sóhajtás, aztán semmi.
Megmaradt ez, a néma csönd,
Amely szüntelenül elönt.

A reményhez hiába ragaszkodok,
Mert már csak úgy kapaszkodok,
Mint az az utolsó levél,
Mit felkap a tomboló szél.

Elég volt! Vége! Feladom!
Hiszen nem kísér senki utamon!
Egyedül menni túl nehéz,
És már az erőm is kevés!

Mint utolsó fűszál az utakon,
Úgy erősködik makacs tudatom:
Nem adhatod fel! Most nem!
Lesz még boldogség az életedben!

Telnek az órák, napok, hónapok,
Vánszorognak évek, mint évszázadok.
Elmúlik a Tavasz és a Nyár,
Az Ősz és a Tél sem vár.

Beköszönt a Hideg Hófehér,
Mi minden mást túlél.
Hiszed, lesz még ez jobb talán,
De nem vár más, csak a Magány!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.