Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Kis lustaság...!

2011.02.01

Egy késő délelőtti órán,
Apám nyit be szobám ajtaján,
Kis nehezteléssel szól rám:
Ideje felkelni "Drágám"!

Én ránézek mogorván:
Miért keltesz ilyen korán?
Ő csak rámnéz furcsán,
Értetlensége meglátszik arcán.

Ekkor pillantok az ablak felé,
A fejem csak úgy kattog belé,
Zsibbadt agyam nem fogja fel,
Már réges-rég elmúlt a reggel.

Még mindig az álomvilágomban járok,
Most is "üldöznek" a szép álmok,
De a valóság rám köszönt,
S fogadom e lehangoló özönt!

A fél napot átaludtam,
El is feküdtem a hajam,
A lepedő összegyűrődött alattam,
Pokrócom félig nincs is rajtam!

De már dőlök is előre,
S visszatérek Álomföldre!
Apám meg csak int,
Már estig alszok megint!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.