Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Ébredj természet!

2011.02.01


Csak figyelem az éjszakai tájat,
A hajnal még magára várat.
Komor csend ül most is fülemen,
A természet int nekem: Türelem!

Lelkem mostmár megnyugszik,
S egy halk nesz a fülembe kúszik.
Elsuhan egy sötét árny... majd mégegy...
Szívem súgja: Éjszaka teremtménye ébredj!

Titokzatos lények gyűlnek körém,
Mégis hangtalan nyugalom száll fölém.
Sötét hangok rabul ejtik lényem,
De mégsem fog el a félelem.

Varázslatos a hangjuk, szemük, szájuk,
Mintha csak nekem kéne vigyázni rájuk!
Lassan elhalkulnak ők is,
De ugyanúgy érezzük mégis.

Indulni kell! Már érzik.
S úgy mennék velük én is!
De maradnom kell itt nekem,
Tudom jól: Ez itt az én helyem!

Hajnali fények keretezik alakom.
Ne... még egy kicsit... még nem akarom!
Lágy sugarak simogatják arcomat,
Végül rendre intem akaratomat.

Itt az idő hát... gyerünk!
A természettel együtt éledünk!
Tárd ki szárnyad nagy Sasmadár!
Ébredj természet! S uralkodjál!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.