Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

9. fejezet

2012.06.09
Amint a lányok kisiettek az istállóból, Ruri hosszasan beszívta a levegőt, majd kifújta.
- Remélem ez elég lesz, ezzel el tudom tüntetni az illatukat, bár Miu-ét sajnos nem teljesen. Hát igen! Túl erős benne az Istennő-i vér. - sóhajtotta.
Ebben a pillanatban belépett az ajtón valaki és egyenesen AhUn-hoz ment. Sesshoumaru volt az.
Amint AhUn-hoz ért, egyből megérezte az ismeretlen, édes illatot.
- Ez érdekes! Senki sem merészkedik AhUn közelébe, főleg nem egy halandó!
Eszébe jutott, hogy Yaken említett valamit egy halandó asszonról, aki közel ment hozzá, de akkor nem nagyon figyelt oda.
Mélyet szippantott az illatból, majd szeme az éjfekete csődörön állapodott meg. Azt még ő is elismerte, hogy milyen pompás állat. Odament hozzá, de a ló dühösen fújt rá és elhúzódott előle, mikor meg akarta érinteni.
- Szóval te lennél az a 'híres', akire senki sem tud felülni.
Hosszasan nézett farkasszemet a lóval, közben eszébe jutott, mit mondott neki Ryuto.
 
 
 
*
 
Sesshoumaru épp a dolgozószobájában ült és az előtte lévő papírhalomba temetkezett, mikor kopogtak
- Gyere be, Ryuto! - fel se nézett, úgy mondta ezt.
- Sesshoumaru-sama! - lépett be az említett személy és mélyen meghajolt.
- Hagyd a formaságokat! Nem szoktál ilyen hivatalos lenni! - förmedt rá a nagyúr.
- Bocs, Sesshoumaru! - vigyorgot barátjára Ryuto - Jelentést jöttem tenni!
- Akkor mond! - továbbra sem nézet fel az iratokból.
- A faluban ellenáltak, ahogy számítottunk rá. 16 foglyot hoztunk, és 9 szolgálót választott ki Nagana-sama, a többi ágyas  és földműves lett.
Viszont találtam valami érdekeset is a faluban! - erre már Sesshoumaru is felkapta a fejét. A hadvezér folytatta. - Egy halandó lány szembeszált velünk. Úgy szerelte le az egyik legjobb emberem, mintha csak halandó lenne. Gondoltam felesleges harcba bocsátkozni vele és kár is lenne egy ilyen különleges nőért, ezért alkut ajánlottam neki: Ha velünk jön, meghagyjuk a falusiak életét.
- Mi olyan különleges benne? - Kérdezte a nagyúr, mert tudta, hogy hadvezére nem beszél a levegőbe, ennyire már ismerte, és ez kíváncsivá tette.
- Türelem! Türelem!, még nem fejeztem be! - vigyorgott Ryuto, majd azonnal folytatta. - Szóval... A lány velünk jött és hozott magával egy éjfekete csődört is, amit nem lehetett elszakítani tőle. Útközben megtámadott minket három farkasszellem, amíg a katonák harcoltak, harmadmagammal a foglyokat őriztük, de egy negyedik lesből támadt ránk. Mire feleszméltünk volna, a lány már lóra is pattant és az íját és nyilait is megszerezte ezalatt a pár pillanat alatt. Ekkor már kíváncsivá tett és leintettem az embereimet, hogy várjanak.A lány kicsit elkésett és ki kellett térnie a farkas elől. Na itt történt az első furcsaság... Hirtelen eltűnt a lóval együtt és csak méterekkel arrébb tűntek fel újra. Éreztem egy kis démoni energiát is, de lehet hogy csak képzelődtem. Nah mindegy, a lány kilőtt egy nyílvesszőt, ami ezüstösen fénylett és a farkaszellem azonnal elpusztult. Akkor elmenekülhetett volna, de ő csak visszaadta a fegyvereit és beállt a helyére, a foglyok közé. Aztán egy ideig nem történt semmi, aztán egyszer csak felkiáltott, hogy 'MI?', majd zavaran szétnézett és utána már meg se szólalt.
- Aha! És milyen következtetésre jutottál? - kérdezte érdeklődve Sesshoumaru, hiszen tudta, hogy embere a legjobb elemző is egyben a seregben.
- Hogy mit? Hát... A lány vagy őrült, vagy titkol valamit. Harcolni azt biztos hogy tud, és mikó képességekkel is rendelkezik. A ló vagy ő, de szerintem a ló rendelkezik démoni képességekkel, de ebben nem vagyok biztos. Úgy gondolom, hogy telepatikusan beszélgetett a lóval, és ne nézz hülyének, tényleg ezt gondolom! - pillantott Ryuto Sesshoumaru-ra, és elvigyorodva megjegyezte - Jah, igen! A lánynak egyébként eszméletlenül jó illata van és gyönyörű is!
- Te meghibbantál? - kérdezte Sesshoumaru gúnyosan, mivel érezte, hogy ez neki szól.
- Nem Barátom! Tényleg így van, annak ellenére, hogy halandó. Egyébként a ló használhatatlan, senkit sem enged a közelébe a lányon kívül. Az embereim tapasztalhatták.
- Jólvan, majd megnézem- felelte a nagyúr.
A hadvezér felállt és kifelé indult, de az ajtóból még visszaszólt.
- Sesshoumaru! A lovat ne bántsd, biztos vagyok benne, hogy különleges kapocs van közte meg a lány között. Szeretném tudni, hogy mi az! Majd értesítelek a fejleményekről!
- Rendben!
 
*
 
 
Sesshoumaru elfordult a lótól és újra megérezte azt a különleges illatot.
- Mintha már máshol is éreztem volna. - gondolta - Talán ott a tengerparton. Ez egyre érdekesebb! - gonoszan elmosolyodott.
Majd AhUn-hoz ment, kinyitotta a kaput és elindulttak kifelé. Odakint felszálltak és elhagyták a kastélyt.
 
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.