Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

8. fejezet

2012.06.09

Sesshoumaru a dolgozószobája ablaka előtt ált. elgondolkodva nézett ki, megszemlélte a lemenő nap utolsó sugarait. A pár nappal ezelőtt történtekre gondolt. Éppen egy erdőn vágott keresztül mihaszna szolgájával - Yakennel - és a sárkánylovával - Ahun-nal - amikor a távolból énekelést hallott. Maga sem tudta miért, de megigézte a hang, amit halott és azonnal abba az irányba fordult észre sem véve, hogy követi a dallam forrását. Mielőtt kiértek a tengerpartot szegélyező fák közül, addigra az ének elhallgatott, és már csak a fényesen elszáguldó lovat látta, hátán a hang forrásával, de jobban megnézni már nem tudta a jelenséget.

Még sokáig állt az ablakban gondolatait rendezve, mikor meghallotta Yaken morgását az ajtó előtt.

- Gyere be! - szólt erőteljesen.

A kis varangyszellem belépett és hajlongva kért szót.

- Nagyuram! Bocsáss meg, hogy zavarlak, de... - kezdte.

- A lényeget Yaken! - csattant a jeges hang.

- Igenis Sesshoumaru-sama! Egy ostoba ningen onna megpróbált közel merészkedni Nagyuram becses tulajdonához, Ahun-hoz és meg is...

- Egy ona? Egy ningen? - Sesshoumaru bosszúsan csattant fel.

- I-igen Nagyuram! - reszketett a gnóm.

Sesshoumaru elgondolkozott a dolgon, hogy megnézze-e magánk ezt a pimasz onnát, de végül úgy döntött, hogy nem érdekli, jobb dolga is van ennél.

- Nem érdekel - szólt ridegen - Elmehetsz!

- Igenis Nagyuram!

Yaken után sebesen bezáródott az ajtó. Sesshoumaru újra a távolba révedt.

 

 

 

 

Miyume legelőször is megkereste a konyhát, ami elég ügyesen ment neki, mintha már régen ismerné ezt a helyet.

- Egy hét és tuti, hogy nem fogok eltévedni sehol a kastélyban. - gondolta.

Amint a konyhába lépett, rögtön összefutott azzal a személlyel, aki a rabszolgapiacon kiválasztotta őt.

- Gyere gyermekem, az én nevem Nagana-sama, de mindenki csak Nagana-anyónak hív.

- Értem. Én Miyume vagyok!

- Különleges feladatot szántam neked! Feltéve, ha tudsz énekelni?!

Bár Miyume fejében megfordult, hogy letagadja, hogy tud énekelni, de eszébe jutott, hogyha titkolná, akkor lebukna, mert észre sem veszi, hogy mikor kezd el énekelni csak úgy magának és azt biztos észrevennék. Meg ha nem énekelhetne, akkor meg is őrülne rövid időn belül ezen a helyen. Bár nem szeretett volna "különleges" lenni, azért mégis az igazságnak megfelelően válaszolt.

- Igen, tudok!

- Rendben, akkor majd meghallgatlak! Ha megfelelsz, akkor a nemsokára megrendezett ünnepségen neked kell majd a cselégséget képviselned! Ezt vedd megtiszteltetésnek! Ez az első év, hogy a cselédség is szerepelhet az évente megrendezett ünnepségen és ...

Az anyó érezve a lányban ez ellenkezés csak úgy ontotta magából a szavakat, áradozott arról, hogy ez milyen fontos és becsülje meg, hogy ő lehet a kiválasztott, ha megfelel. Miután befejezte, ránézett a lányra, hogy megértett-e mindent.

- Igenis! - válaszolt Miu a fel nem tett kérdésre, de azért gondolatban elhúzta a száját. Neki észrevétlen kellene maradnia, amíg a bátya meg nem találja, érte nem jön, de addig még van egy pár hét. Ő meg viselje el, hogy sok nyálcsorgató férfinek kell majd énekelnie és el kell tűrnie, hogy megbámulják őt. Bizonyára a többség utálkozva néz majd rá, mert ember, de hát ne is várjon mást egy ningen egy démonokról hemzsegő kastélyban. Ha az egész estély alatt krumplit kellene pucolnia, még azt is szívesebben elviselné.

Beletörődve hallgatta az anyó mondókáját, ami továbbra is ömlött belőle, majd az eligazítás után egész nap megállás nélkül dolgozott, elterelve figyelmét arról az aprócska tényről, hogy Sesshoumaru nem messze van tőle, bár annak valószínűsége csökkent, hogy megöli, mivel most csak szolgáló és nem vándorlásban lévő lehetséges betolakodó. Valószínűleg nem is fog a közeljövőben találkozni vele. Bár a veszély mégiscsak nagyobb, mert tudvalevő, hogy ha a démon megsérti, biztos, hogy nem tud majd lakatott tenni a szájára, és mivel ez a kastély az övé, így még joga is van megölni. Csodás kilátások. Remélhetőleg egész ittléte alatt csak a konyhában kell dolgoznia és az estélyen sem fog maradandó benyomást tenni rá.

Miyume nem is tudta, hogy mekkorát tévedett.

 

 

 

 

- Mára végeztetek! Gyertek megmutatom a fürdőt és a szállásotokat! - szólt Nagana-anyó.

A lányok sorban elindultak a vezetőjük után. Miyume már nagyon fáradt volt, de úgy gondolta, megengedhet magának majd egy kitérőt az istállóba.

A fürdőben meglepődött, az egész úgy volt berendezve, mintha egy hőforrást talált volna az erdőben. Középen egy tavacskában gőzölgött a víz, körülötte különböző egzotikus virágok burjánzottak szabadon, mindenféle színben: sárgán, vörösen, kéken és még sok-sok árnyalatban. A tavacskát körben a környezetbe beleolvadó fából készült fal vette körbe, melyre növénymotívumokat mintáztak, hogy még jobban természetes hatást keltsen. Elől bambuszfalak takarták a fürdőt, ajtóként pedig egy rizspapírból készült elhúzható fal funkcionált. Bal oldalon voltak a tisztálkodó szerek és a hidegvíz, ezek használata után lehetett bemenni a forróvizes tavacskába, hogy a napi munkába megfáradt izmok ellazuljanak. Jobb oldalon törölközők és kosarak, melyekbe az aznap használt ruhákat lehetett berakni, melyet később a cselédek mostak ki a közeli folyóban. Valamint itt voltak a másnapi tiszta szolgálóruhák is a fal mögötti rejtett szekrényekben. Egységesen sárga hosszú ujjú, bokáig érő szolgálóruhák voltak, melyet egy égszínkék obi-val lehetett megkötni.

Miyume álmélkodását Nagana-anyó intése szakította félbe.

- Ez itt a szolgálók fürdője, de ide csak ebben az időpontban jöhettek! A saját érdeketekben, jobb ha ezt megjegyzitek!

Hosszasabban nézett Miyume szemébe, de végül nem mondott semmit.

A lányok levetkőztek és bepakolták ruháikat a kosarakba, majd a hidegvizes dézsához léptek és egy kisebb edénybe vizet merítve megkezdték a tisztálkodási szertartást. Beszappanozták testüket és leöblítették, csak ezután léptek be a hőforrásba.

Miu is elvégezte ezt a folyamatot, hosszasabban és szép komótosan mosakodott, mert most úgy érezte, hogy ez alaposan ráfér, miután átkeltek a nagy vízen, nem volt alkalma így kiélvezni a fürdés adta lehetőségeket és nem is mindig lesz lehetősége erre. Csak miután minden lány végzett, csak ezután kezdett hozzá és ereszkedett végül az izmait jótékonyan ellazító vízbe. Elhúzódott egy csendes sarokba, hogy egyedül legyen a gondolataival. Lehunyta a szemeit.

Ahogy várta, jótékonyan hatott idegeire és görcsös izmaira a forróvíz, így a lányok hangos csacsogása sem zavarta.

Bár nem beszélgetett egyikükkel sem, érezte, hogy különcnek tartják és nem igazán kedvelik őt. Bizonyára az újonnan érkezők már elpletykálták, hogy mi történt az idefelé vezető úton.

Pár perc múlva érezte a víz fodrozódásából, hogy két lány felé tart, de szemeit nem nyitotta ki.

- Szia! Ayami vagyok - szólt egyikük - Ő pedig it Mogami!

Miu felnyitotta ibolyaszín íriszeit és elmosolyodott.

- Nagyon örvendek, Miyume vagyok, de a barátaimnak csak Miu!

A lányok leültek mellé. Ayami rövid fekete hajú és kék szemű volt, Mogami pedig barna hajú és fekete szemű. Mindketten arányos testalkatúak voltak és fel lehetet ismerni bizonyos hasonlóságokat kettejük között.

- Ti testvérek vagytok? - kérdezte meglepettem Miu.

A két lány elmosolyodott.

- Igen! - mondták egyszerre - De ezt eddig csak te vetted észre! - folytatta Ayami.

- Mikor kerültetek a palotába?

- Olyan három éve szakítottak el a szüleinktől minket. - válaszolt Mogami enyhe szomorúsággal a hangjában.

- Sajnálom!

- Ne sajnáld, jó az élet itt a palotában.

Miyume meglepődött, ő nem bírna így beletörődni a sorsába, számára nagyon sokat ér a szabadság. A lányokat elszakították a szüleiktől, rabszolgák egy csomó démon között és még csak nem is bánják. Ő ezt nem tudná elviselni hosszú távon.

- Hidd el majd te is megszereted itt az életet!

- Kétlem! - hajtotta le a fejét Miu - Számomra a szabadság mindennél többet ér!

Ezután sokáig nem szólt semmit egyikük sem, majd Ayami úgy gondolta ideje megszakítani a csendet.

- Na és te? Mesélj, hogy kerültél a palotába?

Miu egy ideig gondolkodott, hogy mit mondjon el, végül úgy döntött, megbízhat a lányokban.

- Én a nagy vízen túlról jöttem ide. Épp megszálltam egy faluban pár napja, amikor az itteni démonok megtámadták a falut. Alkut kötöttem a démonok vezetőjével, Ryuto-val, hogy velük jövök a palotába, ha nem bántják az embereket.

- Mi??? - tört ki a lányokból, majd halkabban folytatta Mogami - Alkut? Egy démonnal? Ezt hogy érted?

- Jaj! Ne haragudjatok, nem is mondtam, hogy szellemirtással foglalkoztam és tanultam a miko feladatait is. Szóval... Épp az falu papnőjével harcoltak - aki befogadott akkor - mikor segítettem neki, szembeszálltam velük és ez meglepte őket.

 - Aha! Értem! - válaszolta Ayami - Vagyis nem! Ez még nem magyarázat arra, hogy sikerült alkut kötnöd velük, de van egy sejtésem. - Vigyorgott, de mikor látta a lány rosszalló tekintetét, gyorsan másra terelte a szót - És mi van a családoddal?

- Nem ismerem őket. A kontinensen nevelt egy idős házaspár. - Miu nem volt hajlandó többet mondani, hiába faggatták, mert az már veszélyes lett volna rájuk és rá is nézve - De ha megérem a 20, születésnapom, a bátyám eljön értem.

- Akkor most ismered a bátyádat? - meresztettek nagy szemeket. Látszott hogy elvesztették a fonalat.

- Hát... Csak emlékszem, hogy megígérte, hogy értem jön a születésnapomon. Ígéretet tett! Még csak kisbaba voltam, mikor utoljára láttam, de erre tisztán emlékszem.

- Nekem valami azért sántít ebben a történetben - nézett rá Mogami - Hogy keltél át a nagy vízen?

- Az titok! - mosolyodott el Miu - De engesztelésül megmutatom a társam, aki az istállóban tartózkodik jelenleg - mondta, mikor észrevette a lányok sértődött ábrázatát.

A lányok nem szóltak semmit, és Miu kezdte azt hinni, hogy tényleg megsértődtek és többet szóba sem állnak vele, mikor is a lányok cinkosan összenéztek és suttogva így szóltak.

- Hát Miu! A többi lány tévedett, mikor azt mondták, hogy úgyse állsz szóba velünk, mert túlságosan fennhordod az orrod. Nem volt igazuk! Nem vagy felvágós, csak megvan a magadhoz való eszed és ez különlegessé tesz!

Milyen más volt így hallani, hogy 'különleges', mint a Ryuto és Nagana-anyó szájából elhangzó 'ideális és tökéletes' szó.

- Vajon honnan vették ezt? - vigyorgott most már Miu is.

- Abból, hogy milyen érdekes ruha volt rajtad!

Majd mindhármukból kitört a nevetés.

 

 

A fürdőzés után a lányok megszárítkoztak és felöltöztek a hálóruhájukba, felkapták a holnapi ruhát és a szobájukba mentek. Miu gondosan elcsomagolta az utazóruháját is, tudta, hogy még szüksége lesz rá. Kiderült, hogy egy szobába került a másik két lánnyal. Lepakoltak, majd óvatosan elvezette őket az istállóhoz, mert tudta, hogy csak ő kapott engedélyt arra, hogy odamenjen. Beosontak, majd Miuyme egyenesen Ruri boxához vezette őket.

- Szia Ruri! - suttogta - Milyen itt neked?

- Egész tűrhető. - válaszolt, de a másik két lány csak a nyihogást halotta.

- Hány démont tanítottál móresre? - nevetett fel a lány.

- Hármat, mert mindenáron be akarták bizonyítani, hogy fel tudnak ülni rám és be tudnak törni, de aztán rájöttek a nyilvánvalóra, hogy rajtad kívül másnak nem lehet köze hozzám. - röhögött a kis ló.

- Te Miu! Te most beszélgetsz ezzel a lóval? - csodálkoztak a lányok.

- Igen, megérem őt és AhUn-t is, de ez titok! - pisszegett, majd a sárkánylóhoz lépett.

Ne! - sikkantották a lányok - Az Sessohumaru-sama tulajdona és veszélyes is.

Miu felnevetett.

- És kitől féltek jobban? - kérdezte gúnyosan - A 'Nagyúrtól' vagy a sárkánylótól? - Látta, ahogy a lányok elsápadnak és gyorsan hozzátette - Nem kel válaszolni, költői kérdés volt!

A lányok egyszerre fújták ki a bent tartott levegőt.

"Hát igen! Sesshoumaru azért veszélyesebb" - gondolta.

- AhUn! Itt vagyok újra! - Szólt halkan Miu.

- Miyume! Hiányoztál! - mondta, majd odanyújtotta mindkét fejét, jelezve, hogy simogatásra vágyik, amit a lány teljesített is.

- Nekem is, de hívj Miu-nak, ahogy a barátaim is, jó?

Egy halk mormogás volt a válasz.

A lányok csak ámultak, az álluk a földet verdeste, de nem mentek közelebb. Miu felnevetett, majd így szólt:

- Csukjátok be a szátokat, mert belerepül a légy! - vigyorgott, majd együtt nevettek mindannyian.

Hirtelen Ruri felnyihogott.

- Azonnal mennünk kell, ha nem akarunk bajt! - Szólt Miu, majd kisiettek az istállóból.

- Jó éjt Ruri és neked is AhUn! - szólt vissza az ajtóból, majd a lányok után sietett.

Bementek a szobájukba, majd Miu kielégítette a kíváncsiságukat, történetesen hogy miről beszélt a lovával és a sárkánylóval, majd nyugovóra tértek.

 

 

 

 

 

 

----------------------------

Ningen onna – halandó asszony (durva)

obi - övszerű anyag, mellyel a kimonókat (mint a szolgálóruha) szokták megkötni

miko – papnő és gyógyító

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.