Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

6. fejezet

2011.02.01

Miyume elindult a hadvezér felé.
Tudta, hogy az észrevette őt, így nyugodtan sétált oda, mégsem csapott semmilyen zajt.
- Mit akarsz onna? - mondta a démon hátra sem fordulva.
- Nem vagyok onna! - emelte fel a hangját a lány.
A férfi ekkor megfordult.
- Bátor vagy és még gyönyörű is. - mondta elismerően - A nevem Ryuto. Megtudhatnám a tiedet?
Miu egy kicsit meglepődött a kijelentésen, és azon is hogy a démon megkérdezte a nevét, mert nem volt szokás, hogy érdekli őket egy egyszerű halandó neve, de azért válaszolt.
- Az enyém Miyume.
- Olyan szép a név, mint a gazdája... - de a bókra nem volt válasz - Mit szeretnél? - tért végül a tárgyra.
- Hová tartunk most? - kérdezte végre a lány.
- A Nyugati kastélyba, ahol Sesshoumaru Nagyúr szolgálói lesztek, vagy másokéi - válaszolta - kielégítettem a kíváncsiságodat?
Miyume meg se rezzent, bár az, hogy szolga legyen, ráadásul pont Sesshoumarué, nem éppen az életcélja.
- Mindenki szolgáló lesz?
- Általában, mint minden fiatal lány, de egyeseknek megadatik, hogy ágyas legyen. Miért?
Miyume gyomra majd felfordult ennek hallatán, de csak elhúzta a száját.
- Nem éppen az a típus vagyok, mint a szolgálók.
Ryuto felnevetett.
- Pont olyan vagy. Ideális!
- Nah, kösz... - morrantotta a lány.
- Jójó! Nem kell leherapni a fejemet. - mentegetőzött Ryuto - De... Megpróbálhatom elintézni, hogy az istállóban kapj helyet, viszont ezt nem tudom garantálni.
- Remek! - derült fel a lány - Nekem elég hogy megpróbálod!
- Rendben van. - felelte a férfi - De most menj vissza a többiekhez. Hamarosan indulunk!

Kora hajnalban tovább indultak, de útjuk nem volt túlságosan sima.
Éppen egy tisztáson haladtak át, mikor három hatalmas farkasdémon támadt a csapatra.
A démonok azonnal felvették a harcot, a foglyok mellett két őr maradt és a hadvezér. Még a többiek harcoltak, addig egy negyedik farkas rátámadt a foglyokra.
Elsőként Miyume kapott észbe és ösztönből pattant fel Ruri hátára. Majd megindult a farkas felé és közben az egyik harcos lováról megszerezte íját és nyilait, amit még a faluban elvettek tőle.
A farkas ahogy meglátta, hogy közeledik felé, abbahagyta az egyik lány üldözését és rátámadt. Miyume kifeszítette az íját, de túl későn. Ruri az utolsó pillanatban kénytelen volt démoni képességét használni és kikerülte a támadást, jó pár méterrel arrébb ált csak meg. Miyume most célba vette a farkasdémont és lőtt. A nyíl ezüstösen felizzott és eltalálta a bestiát, mely holtan esett össze. Mindenki elképedve nézett a lányra, időközben a többi démon is végzett a farkasokkal, és az ő harcát nézték. Segíteni akartak, de a hadvezér leintette őket. Egyedül Ryuto nézett a lányra úgy, hogy "ő tudta".
Miyume visszament a csapathoz, fegyvereit átadta az egyik harcosnak majd beállt a sorba, mintha mi sem történt volna. Nem nézett senkire, csak egyenesen előre.
Aztán a csapat újra elindult, egy ideig néma csendben meneteltek, majd kialakult az általános társalgás a démonok és a foglyok között is.
Ekkor Miyume is halkan kiengedte a levegőt.


- Remélem nem vett észre semmit Ryuto! - gondolta.
- Hát én is remélem! - hallott egy hangot a fejében.
Kicsit meglepődött ezen, de nem mutatta, hogy nehogy gyanúsnak tűnjön. Ruri-ra nézett. A ló bólintott.
- Szóval te voltál az Ruri - folytatta gondolatban, kicsit megnyugodva.
- Igen, én! Kialakult egy újabb képességed. - válaszolta amaz ugyancsak gondolatban.
- Hogy érted ezt! - lepődött meg a lány.
- Azt hiszem, nem a legjobbkor, de muszáj elmondanom még valamit rólad. - nézett rá a ló bűnbánóan.
- Halljam! Mit titkolsz még? - dühöngött.
Ruri köhentett egyet, ami jelenthette azt, hogy ez kínos, vagy azt hogy még sok mindent.
- Hát... Szóval... A 20. születésnapodon történik majd egy és más... - kezdte nehezen Ruri.
- Ne húzd az idegeimet! - figyelmeztette Miu.
- Jó-jó! A 20. születésnapodon a bátyád eljön érted, ezt már tudod. De a legfontosabb, hogy aznap te is démonná fogsz válni!
- Miii! - Miyume ezt hangosan mondta ki, és körbenézve értetlen arcokkal találkozott. Szélesen vigyorogni kezdett, és zavartan nevetgélt. Majd néma csendben folytatta útját. Látszólag...
- Szóval átváltozom? - üzente telepatikusan Ruri-nak.
- Igen! Ezt a jóslat is sejteti... Legalábbis így kéne lennie.
- Szuper! - sóhajtott lemondóan a lány.

Innentől egy szó nélkül folytatták útjukat a tájat szemlélve, egészen a Nyugati kastélyig...




---------------------------------------------------------
Onna- asszony (durva)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.