Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

11. fejezet

2012.06.09

A második és harmadik nap eseménytelenül telt el, ezalatt Miu tökélyre fejlesztette, hogy hogyan kerülje el Ryuto-t, mikor takarítani ment. Megvárta, még a hadvezér kimegy a szobából, gyorsan kitakarított, majd mielőtt visszatért volna, el is hagyta a szobát. úgy gondolta, ha Sesshoumaru visszatér, nála is alkalmazza ezt a módszert.

 

A negyedik napon is Sesshoumaru szobájával kezdte. Napi szertartássá vált számára, hogy beugrik az ágyba és heverészik egy kicsit. Ma sem volt ez másképp. Éppen az ágyon heverészett, amikor megérezte a feszítő érzést és rögtön felpattant.

- Ez ő! Igaz még messze jár, de gyorsan közeledik!

Gyorsan beágyazott, aztán rohamléptekben felsöpört és felmosott, majd lélekszakadva kisietett az ajtón. Már halotta is a csizmák koppanását. Nesztelenül rohant tovább a folyosón és befordult a sarkon az utolsó pillanatban. Leszaladt a lépcsőn be egyenesen a cselédszobákhoz. Lerakta a tisztítószereket és kiszaladt az istállóba, Áldotta az eszét, hogy ma előbb Ryuto szobájával kezdte és csak utána ment Sessoumaru szobájába.

Az istállóban odaszaladt Ruri-hoz, bement hozzá és leroskadt mellé a szalmába, majd kifújta magát.

- Kitalálom! - szólt a ló - Találkoztál Sesshoumaru-val!

- Majdnem! - lihegte még mindig Miu - Csak hajszálon múlt!

- Akkor szerencséd volt! Elég mérgesnek tűnt.

- Huh! - fújta ki magát végleg Miyume - Nem baj! Ezt a három napot még majd csak kibírom valahogy! Már egész jól el tudom kerülni Ryuto-t, ezt is megoldom valahogy. Főleg hogy már kilométerekről megérzem őt.

- Azért vigyázz magadra! - intette Ruri - Sesshoumaru más, mint Ryuto! Ezt nem feledd!

- Rendben! De most gyakorolnom kell, ha már kénytelen vagyok az estélyen szerepelni. - mondta és énekelni kezdte a dalt, amit már Nagana-anyó is jóváhagyott. Ruri megrázta kissé az üstökét és halkan fújt egyet, majd élvezettel hallgatta a dalt.

Miu nem is tudta, hogy ezzel a kis ló megvédi őt és bárki megy az istálló közelébe, nem hallja és nem is érzi a lány jelenlétét.

 

 

 

Rosszkedvűen érkezett vissza a kastélyba. Hazafelé megtámadta egy ostoba oni, aki nem tudta, hogy kivel húz újat. Egy csapással elintézte, de a démon vére összekoszolta a ruháját. Undorodott ettől a szagtól. Amint visszatért, bevezette AhUn-t az istállóba és a szobája felé sietett. Minél előbb le akarta mosni magáról a bűzös folyadékot. Éppen a harmadik emelet lépcsőfordulójában járt, amikor megérezte a különleges, édes illatot. Gyorsabbra fogta lépteit, hogy most kideríti, kiből árad ez az illat. Befordult a folyosóra és még éppen látta a libbenő aranybarna hajkoronát. Gondolkozott egy pillanatig, hogy utána menjen-e a jelenségnek, de ekkor pillantása a ruhájára esett, melyen lassan megszáradt az oni vére. Úgy döntött, hogy lesz még alkalma kideríteni, hogy kiből árad ez a bódító illat, de most azonnal el kell tüntetnie magáról ezt az undormányos bűzt. Belépett a szobájába és megérezte az édes aromát.

- Tehát az egyik szolgáló az- gondolta és gonosz vigyorra húzta száját - Előbb kiderül ki, ki az, mint hittem!

Bement a fürdőbe és megengedte a vizet, majd levetkőzött és elmerült a kádban. Érezte, hogy a víz jótékonyan ellazítja izmait és eltünteti az oni vérét és bűzét egyaránt.

Mikor végzett egy törülközőt csavart a dereka köré és a szobában a szekrényből kivett egy nadrágot, majd magára vette. Nem törődött vele, hogy még mindig vizes és hajából is lecsöppennek az ezüstös cseppek. Fogta magát és végigterült az ágyon. Ekkor újra megérezte az édes illat-orgiát, kissé erőteljesebben, mint máshol. Gonoszan elmosolyodott.

- A kis pimasz! - vigyorgott - Belefeküdt az ágyamba! Ezért még számolok vele! - és mélyet szippantotta az aromából - Mint a vanília és méz illata.

Egyre érdekesebbnek találta a lányt, úgy gondolta, hogy kideríti melyik halandónak van ilyen csodás illata.

Lassan elnyomta az álom, hónapok óta először ilyen mélyen.

 

 

 

Kopogásra riadt. Lassan felült és pislogott párat, hogy az álmot kiűzze fejéből. Nem szokott ilyen mélyen elaludni. Kinézett az ablakon. Odakint már alkonyodott. Újabb kopogás.

- Gyere be Ryuto! - ébredt fel végleg.

- Sesshoumaru! - biccentett az érkező, majd barátjára nézve gúnyosan elmosolyodott. - Csak nem elnyomott az álom? - vigyorgott, majd a levegőbe szimatolt - Bár nem is furcsa egy ilyen csodás illat mellett! Azóta én is jobban alszom, mióta Ő takarít nálam. Bár az én ágyamba nem feküdt be. - és kitört belőle a nevetés, ahogy Sesshoumaru arcára pillantott.

- Mond, miért jöttél?  hangzott szigorúan a kérdés, bár Sesshoumaru szája is mosolyra húzódott.

- Újabb fejlemények! Gondoltam érdekelni fog! A lány akinek az illata még most is körüllengi a szobát egy és ugyanaz, akit magunkkal hoztunk a faluból. Most az a feladata, hogy a te szobádat takarítsa, valamint az enyémet. De nem is ez a lényeg! Amikor az én szobámat először takarította, felvettem vele a szemkontaktust. Azt hittem, ugyanúgy jár, mint mások, de sikerült megszakítania. Egyszerűen csak lehajtotta a fejét, mintha nem is történt volna más, csak hogy a szemembe nézett.

- Érdekes! - mondta a nagyúr - Ha megtudsz még valamit, azonnal értesíts!

- Oké! - vigyorgott a hadvezér és kifelé indult - Jah... A pletykák szerint a cselédek előadásakor Ő fog énekelni. Viszlát!

- Várj! Mi a neve a lánynak? - tartóztatta Sesshoumaru.

- A neve? Miuyme! - válaszolt vigyorogva Ryuto és elhagyta a szobát.

 

 

 

 

--------------------

Oni - alacsony rendű démon, aki még emberi alakot sem tud ölteni, ocsmány kinézetű szörny

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.