Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

10. fejezet

2012.06.09

Reggel Miyume kipihenten ébredt.

- Valami megváltozott - mondta csak úgy magának.

Jólesőt nyújtózkodott, már nem érezte azt a feszítő érzést, amit azóta érez, hogy a kastélyba ért. A légkör nyugodt volt, az idegesség elszállt belőle.

- Tehát Sesshoumaru elhagyta a palotát. - gondolta - De azért majd megkérdezem Nagana-anyót!

Kipattant az ágyból és csendesen felöltözött, önkéntelenül is mosolyt csalt az arcára, hogy nyugodt napnak néz elébe.

A másik két lány még aludt, korán volt még, a nap se bújt még elő.

Kiment a konyhába. Csak Nagana-anyó volt ott és épp teát iszogatott. Meglepődött, hogy más is felkelt ilyen korán. Mosolyogva nézett a lányra.

- Gyere gyermekem! Igyál velem egy ochá-t - szólt.

Miyume elfogadta a meghívást, elővett egy csészét, teafüveket tett bele, majd leforrázta a tűzhelyen lévő vízzel. Leült az anyó mellé és várta, hogy a teafüvek kiázzanak, majd kortyolni kezdte.

- Hogy telt az első éjszakád? - kérdezte az anyó.

- Köszönöm, jól! - válaszolta Miu, majd kortyolt még egyet a teából - Olyan nyugodt a légkör! Mi történt? - kérdezte, hogy megbizonyosodjon a feltevéséről.

- Sesshumaru-sama tegnap éjjel elhagyta a kastélyt. - válaszolt Nagana-anyó - De nemsokára visszajön, mert két hét múlva lesz egy estély. Olykor hónapokra eltűnik, de most biztos vagyok benne, hogy három nap múlva visszatér. Úgyhogy ne aggódj, gyermekem!

Miyume majdnem félrenyelte a teát, de ügyesen átszázta köhögésnek. Méghogy ő aggódjon azért a kutyáért. Ez abszurd. Azt sem bánná, ha vissza sem jönne, amíg ő itt tartózkodik. Biztonságosabb lenne számára ez a megoldás, de ezt az anyó nem tudhatta.

Elmerült a gondolataiban, csak feljebbvalója mondatára tért vissza a valóságba.

- Mától egy héten keresztül te fogod takarítani a harmadik emeleti lakosztályt és a második emeleten a 161-es szobát. Ha találkozol a szoba tulajdonosaival, légy nagyon alázatos! A saját érdekedben!- intette a démonasszony.

- Miért? Kié az a két szoba? - Kérdezte Miu rosszat sejtve, mint aki megérezte, hogy mégsem lesz olyan szép ez a nap.

- A harmadik emeleti magáé a Nagyúré, a második emeleti pedig Ryuto-dono-é!

Miyume úgy gondolta, hogy a végzet szórakozik vele. Ennél rosszabb már úgyse jöhetne. Csak az vigasztalta, hogy Sesshoumaru most nincs itt.

- Szupi! Egy kegyetlen gyilkos és egy pervez démon! De jó nekem! - gondolta lemondóan.

- A délelőttöd ezzel a két szobával kezdődik, légy nagyon alapos. Délután pedig meghallgatom, hogy tudsz énekelni és ha megfelelsz, akkor ezentúl az ünnepségig hátralevő időben ezt a felkészüléssel töltheted.

Miu felderült ennek hallatán.

- Köszönöm Nagana-anyó! Nem fogok csalódást okozni!

- Rendben gyermekem! Szavadon foglak. - Mosolygott az anyó.

Lassan ébredezett a többi lány is és megkezdődött a reggeli sürgés-forgás. Miu megreggelizett és azonnal elindult a harmadik emeletre, hogy minél előbb végezhessen ezzel a szobával. Nagana-anyó meghagyta neki, hogy alaposan takarítson ki, meg ott is, ahol egyébként semmi szükség nem lenne rá, tehát így is fog tenni.

Miu felért a lakosztály elé és megtorpant. Pár pillanatig hezitált, hogy bemenjen-e, majd hangos kacagásban tört ki.

- Hülye vagy Miu! Mit izgulsz, úgysincs itt az a… Sesshoumaru. Akkor már rég éreznéd azt az erős feszítő aurát. - győzködte magát.

Sóhajtott, majd elhúzta a tolóajtót és belépett a helyiségbe. Elámult a szoba nagyságán és díszes berendezésén. Szembe az egész falat elfoglaló üvegablak volt és innen lehetett az erkélyre is kijutni. Egy pár percig csendben gyönyörködött a felkelő nap látványában, majd alaposabban is körbetekintett. Balra nem messze az ablaktól helyezkedett el az ágy. Mellette egy kis asztal. Jobbra falba rejtett szekrények és egy újabb ajtó. Benézett ide is és nem lepődött meg, az ajtó mögött a fürdőszoba tárult elé. Mégis elcsodálkozott, hogy milyen díszes ez a hely is. A fürdő közepén egy hatalmas, mívesen kifaragott dézsa állt, balra egy paraván, ahol öltözködni lehetett, a dézsa mellett pedig egy kis asztal, melyen a tisztálkodó szerek voltak, és egy újabb ajtót is talált, mely a mellékhelyiséget rejtette. Milyume érdeklődve figyelte a falon a két tartályt, melyből bambusz rudak vezettek a dézsáig. A mellette lévő fakart meghúzva megindult az egyik tartályból a hideg-, a másikból pedig a melegvíz.

- Milyen fejlett a Nyugati-birodalom! - álmélkodott.

Úgy döntött, hogy itt kezdi a takarítást. Visszament a szobába, hogy magához vegye az ott hagyott tisztítószereket. Ekkor figyelt fel a falon lévő festményekre is.

- Szóval ilyen egy birodalom urának a szobája.

Visszatért a fürdőbe, majd letörölgette mindenhonnan a nem létező port.

- Fő az alaposság! Ahogy Nagana-anyó mondta! - vigyorgott. Ezután kisúrolta a dézsát, felsöpört és felmosott, mire végzett, csillogott-villogott minden. A szobában is levégezte a portörlést, majd lehúzta az ágyneműt és felhúzta a frisset, ezután megállt egy pillanatra.

- Miért is ne lehetne? - gondolta és beugrott az ágyba, a hátára feküdt és fészkelődött, majd miután elhelyezkedett, a plafont kezdte el bámulni. Gondolatai elkalandoztak.

- Milyen kényelmes és milyen jó illat van! Mint a szantálfa és fahéj illata. Vajon hogy néz ki egy olyan démon, aki ilyen illatot áraszt? - felkuncogott - A látszat néha csal! Biztos hatalmas agyarai vannak, kopasz és szőrös az arca.

Már majdnem elszenderedett, mikor hirtelen felpattantak az észrevétlenül lecsukódott pillái és felpattant. Az kéne még, hogy itt elaludjon. Gyorsan beágyazott, felsöpört és felmosott, majd rohamléptekben elhagyta a szobát.

Lesietett a második emeletre, közben nyugtatgatta magát. Épp kopogni akart a 161-es szoba ajtaján, mikor az kinyílt. Miyume azonnal meghajolt.

- A szobát jöttem kitakarítani! - mondta alázatosan.

- Rendben! Gyere be, nekem úgyis mennem kell! - szólt Ryuto.

Miu ekkor felnézett és a pillantása találkozott a hadvezér tengerre emlékeztető szemeivel. Elvesztek egymás tekintetében. Észre sem vették, hogy közelednek egymás felé. Legelsőnek Miyume eszmélt fel és gyorsan lehajtotta a fejét, megszüntetve ezzel a szemkontaktust. Erre már Ryuto is feleszmélt, kicsit bosszús volt az arca, de inkább zavarban érezte magát.

- Akkor én megyek is! - Szólt, mikor úgy érezte, hogy nem érződik már hangjában semmi és elsietett.

Miu bezárta az ajtót, majd nekidőlt és lecsúszott a földre.

- Mégis mi a fenét csinálok én? - kérdezte magától kétségbeesetten - Most biztos valami könnyűvérű nőcskének tart. Ez biztos nem természetes reakció volt tőlem! Mintha megbabonáztak volna! Vajon használta rajtam valamilyen képességét? Vigyáznom kell vele!

Miután ezt eldöntötte, gyorsan kitakarított és elhagyta a szobát, mielőtt a hadvezér visszatérne.

Amint leért a konyhába, Nagana-anyóba botlott.

Végeztél is gyermekem? - nézett rá - Akkor gyere velem!

- Igenis! - mondta Miu és finoman megkérdezte - Nagana-anyó... Ne, Ryuto-samának van valamilyen különleges képessége?

- Jaj, te gyermek! Csak nem néztél a szemébe? - aggódott.

- Miért? Az baj? - kérdezte gyanakodva a lány.

- Sohase nézz a szemébe, mert akkor elvesztél. Aki csak a szemébe nézett eddig, azt mind megbabonázta és senki sem tudta eddig megtörni a szemkontaktust, ha ő nem akarta. Bármit megtehetett azzal, aki beleesett a csapdájába.

- Aha! Még szerencse, hogy nem néztem a szemébe. - füllentette - Akkor majd ezt észben tartom! Köszönöm Nagana-anyó!

- Tudtam én, hogy van valami furcsa képessége! A francba! Én megtörtem a szemkontaktust, de nem akartam hogy megcsókoljon! Minél inkább nem akarok kitűnni, annál inkább előtérbe kerülök. ha ez Sesshoumaru fülébe jut - és miért ne - biztos kíváncsi lesz rá, hogy egy embernek miért sikerült, ami eddig senkinek sem. A francba! Francba! Francba! - dühöngött magában Miu.

Eközben elértek Nagana-anyó szobájához. Az anyó odafordult Miyume-hoz és így szólt:

- Akkor énekelj nekem! Bármit, ami legelőször az eszedbe jut!

Miu gondolkodott egy kicsit, majd behunyta a szemét és teljes szívéből énekelni kezdett.

 

 

Tavaszi szél süvít, mint egy láthatatlan kéz,

S arcodon érzed már, hogy az ég most téged néz.

És száll a szél és szólít, ne bánd, ha semmid sincs.

A szív a kincs, a láthatatlan híd.

Egy híd, már ébred a szív,

És elhiszed így, hogy álmodból hív.

A szív, ezer új csoda vár, mert így,

Hited egy új dalt hív!

 

 

Miután befejezte, felnyitotta a szemét és látta, hogy a szellemnő mennyire meg van elégedve vele.

- Tehát nincs menekvés! - gondolta.

- Gyönyörű volt gyermekem! - áradozott az anyó - Te leszel ennek a palotának a gyöngyszeme!

- Hurrá! De jó nekem! - forgatta a szemét Miu, de szólni egy szót sem szólt.

- Rendben! Akkor hivatalosan is te leszel az éneklő sellőnk. - majd kifejtette bővebben - A történet, melyről énekelned kell az estélyen, a következő: Az óceán sellődémon hercegnője vágyakozik a szárazföld után, szeretne az emberek közt élni és megtapasztalni, hogy milyen lehet a szárazföld. Ezt az érzést kell elénekelned. Két napod van rá, hogy kitaláld a szöveget és utána nekem is elénekeld.

- Értettem!

- Számítok rád! Most menj, a napod további része szabad!

Miu ezután az istállóba sietett és a nap további részét Ruri-val töltötte. Elmesélte neki az eddig történteket és semmit sem hallgatott el. Ruri pedig jó tanácsokkal látta el a lányt.

 

 

 

 

 

--------------------------

ocha - tea

-dono - tisztelet kifejezésére használják ezt a szót

Ne – kérdőszó, kb. annyit jelent: izé

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.